nemigen

jó volt az eheti-hétfői.
nehezen tudom elképzelni persze, hogy bármikor is azt írom: szar volt.

irányított meditáció helyett -amire még visszatérünk később- arról beszélgettünk, hogy ki, mikor és mire mondott utoljára nemet úgy, hogy az valamiért rendkívül fontos volt, nagy jelentőséggel bírt.

mindenki sztorijában van olyan, ami konkrétan neked szól, és persze mindenkinek van sztorija. nyilván nem írom le a személyes dolgokat, de nagyon jó este volt. a folytonos kommunikáció lázában élő emberek között lassan kiábrándulván a kommunikáció túlértékeltségéből, ugyancsak meg tudok lepődni egy-egy ilyes beszélgetésen.

állítólag korzika büszke népe sosem mond többet a szükségesnél. na, mi most bőbeszédű korzikaiak voltunk. sokat dumáltunk, de egy szót nem éreztem fölöslegesnek.

jövő héten.. na majd meglátjuk, ezer lehetőség van. a változás-program változhat.