iszlámmal-ímmel

a legutóbbi alkalom is tuti volt (megmondtam: kizárt, hogy rossz legyen).
folyton azzal izélgettem Dórit, hogy baromi unalmas a törökországi kultúrközi odüsszeiájának dokumentációja, mert voltaképp csak egymást fényképezgették a résztvevőkkel, és bár elsőre izgalmas egy echte arab csapat fényképe, sokadszorra nem igazán; na ehhez képest egy egész frankó kis összeszedett, vicces és érdekes prezentációt dobott össze az ágyban fekve délután, brutális náthásan (utóbbiak már belső infók).

előadása után -nyilván ennek kapcsán- az arab világról raktuk össze élményeinket és véleményeinket, ami ugye éppen változik, mármint az arab világ, és annak következtében a véleményünk is. jó volt megfigyelni, hogy innen, közép-kelet izéből (Európa) ugyanúgy keveredik a vélekedések ízvilága (aggodalom, bizalom, félelem és részvét), mint ahogyan egy -magára bármit is adó- arab szakács fűszert szóró tenyere alatt a fazék tartalma.

vajon a magát kétezer éve hatékonyan reprezentáló, de a pénz/mammon vallásának tört gerinccel behajló kereszténységnek van joga elítélni a tákolmány-szagú, de a kólának magát karakánul meg nem adó iszlámot?- kérdezte Petra.
vajon másként alakul az életem, ha jobban engedelmeskedem gimnazista koromban a poroszos, szuper-europid (ergo irreális félelmeket gerjesztő) pedagógusaimnak, és kevésbé adom át magam a balzsamos anatól éjszakának, ami miatt ki is rúgtak szeretett alma materemből?- kérdeztem én.

választ nem találtunk, ugyanakkor nem is kerestünk, mert jót beszélgettünk, és sokat röhögtünk.

a következő hétfő pedig még ennél is tutibb lesz, ha ez lehetséges egyáltalán.
gyertek.