ilyen frankó héha szerintem majdhogynem még sose volt. jó, mindig nagyon jó volt, de én ezt élveztem a legjobban. sokat nevettünk, de közben meg nagyon mély is volt. pongyolán fogalmazok, de fáradt vagyok; csak ezért. mindenki, aki ebből kimaradt, nagyon fontos dolgokból maradt ki.

mindenki, aki ebből kimarad, nagyon fontos dolgokból marad ki.
nem érdemes nem venni részt ilyen jó beszélgetésekben.

iszlámmal-ímmel

a legutóbbi alkalom is tuti volt (megmondtam: kizárt, hogy rossz legyen).
folyton azzal izélgettem Dórit, hogy baromi unalmas a törökországi kultúrközi odüsszeiájának dokumentációja, mert voltaképp csak egymást fényképezgették a résztvevőkkel, és bár elsőre izgalmas egy echte arab csapat fényképe, sokadszorra nem igazán; na ehhez képest egy egész frankó kis összeszedett, vicces és érdekes prezentációt dobott össze az ágyban fekve délután, brutális náthásan (utóbbiak már belső infók).

előadása után -nyilván ennek kapcsán- az arab világról raktuk össze élményeinket és véleményeinket, ami ugye éppen változik, mármint az arab világ, és annak következtében a véleményünk is. jó volt megfigyelni, hogy innen, közép-kelet izéből (Európa) ugyanúgy keveredik a vélekedések ízvilága (aggodalom, bizalom, félelem és részvét), mint ahogyan egy -magára bármit is adó- arab szakács fűszert szóró tenyere alatt a fazék tartalma.

vajon a magát kétezer éve hatékonyan reprezentáló, de a pénz/mammon vallásának tört gerinccel behajló kereszténységnek van joga elítélni a tákolmány-szagú, de a kólának magát karakánul meg nem adó iszlámot?- kérdezte Petra.
vajon másként alakul az életem, ha jobban engedelmeskedem gimnazista koromban a poroszos, szuper-europid (ergo irreális félelmeket gerjesztő) pedagógusaimnak, és kevésbé adom át magam a balzsamos anatól éjszakának, ami miatt ki is rúgtak szeretett alma materemből?- kérdeztem én.

választ nem találtunk, ugyanakkor nem is kerestünk, mert jót beszélgettünk, és sokat röhögtünk.

a következő hétfő pedig még ennél is tutibb lesz, ha ez lehetséges egyáltalán.
gyertek.

nemigen

jó volt az eheti-hétfői.
nehezen tudom elképzelni persze, hogy bármikor is azt írom: szar volt.

irányított meditáció helyett -amire még visszatérünk később- arról beszélgettünk, hogy ki, mikor és mire mondott utoljára nemet úgy, hogy az valamiért rendkívül fontos volt, nagy jelentőséggel bírt.

mindenki sztorijában van olyan, ami konkrétan neked szól, és persze mindenkinek van sztorija. nyilván nem írom le a személyes dolgokat, de nagyon jó este volt. a folytonos kommunikáció lázában élő emberek között lassan kiábrándulván a kommunikáció túlértékeltségéből, ugyancsak meg tudok lepődni egy-egy ilyes beszélgetésen.

állítólag korzika büszke népe sosem mond többet a szükségesnél. na, mi most bőbeszédű korzikaiak voltunk. sokat dumáltunk, de egy szót nem éreztem fölöslegesnek.

jövő héten.. na majd meglátjuk, ezer lehetőség van. a változás-program változhat.

hali,

gyertek ma este hatra, mert jó lesz, persze a létszámtól függően alakul a program, ugyanis ez a félév kisséleg személyesebb lesz, mint az eddigiek. meg talán többet írok ide is, minthogy végre eszembe jutott a jelszavam.

lehet, hogy lesz ma irányított meditáció, és egy Gripari-novella is, de az is lehet, hogy csak beszélgetünk a változásainkról, meg a tegnapi határhelyzetek változtató hatásáról, mert a változás a témánk idén, és elég jól sikerült a tegnapi Láthatatlan-színház.

csók mindenkinek.